A hideg, szorító fémet érzed a bokádon, de jól írtad be a kódot, így bejutottál a helyiségbe és találtál egy eszközt, amivel le tudtad feszíteni a jeladót, ami a padlóra hullik. A szíved a torkodban dobog – most már nem fogják tudni, merre vagy. Egy pillanatra fellélegzel, de nincs idő ünnepelni. Az űrlények árnyai suhannak el az ajtó előtt. Egyetlen hang, egy rossz mozdulat, és véged. Visszatartod a lélegzeted, míg a zajok távolodnak.

Most kell lépned. Kilesel az ajtón, a folyosó kihaltnak tűnik. De ekkor beléd hasít a felismerés: egy űrhajón vagy. Innen nem lehet csak úgy kisétálni. Nincs vészkijárat, nincs könnyű menekülés. Egyetlen esélyed az irányítóterem. Ha valahogy át tudod venni az irányítást, talán visszajuthatsz a Földre.

Óvatosan elindulsz a sötét folyosón, a hajó gépeinek halk zúgása kísér utadon. De ekkor… egy tompa hang szűrődik ki egy közeli ajtó mögül. Először azt hiszed, csak a hajó moraja, de aztán újra hallod: egy halk kiáltás, egy segítségkérés.

Egy másik fogoly. Egy sorstárs.

Az ajtóhoz lépsz, de egy bonyolult kódzár zárja el az utat. Ez nem olyan egyszerű, mint az előző volt. Ha rosszul próbálkozol, talán riasztani fog. De ha itt hagyod, az ismeretlen rab sorsa meg van pecsételve.

Ezt nem szeretnéd, ki kell nyitnod az ajtót, hiszen együtt több esélyetek van a megmenekülésre.