Ujjaid végigfutnak a kódzár érintőfelületén. A szimbólumok ismerősek voltak. Mély levegőt vettél, beütötted a kódot és sikerült. Az ajtó nyikorogva kinyílt.

Bent sötétség és a rothadás bűze fogad. Zárkák és ketrecek sorakoznak a falak mentén. Egyesek üresek, másokban torz testek hevernek – kísérleti alanyok, akik nem élték túl az idegenek kísérleteit.

A szíved elnehezül, de egy hang megrezegteti a levegőt.

– Kérlek…

A hang egy ketrec mélyéről jön. Odaérsz, és a félhomályban egy ismeretlen lényt pillantasz meg. Nem ember. Nem olyan, mint az űrlények, akik elraboltak. Mégis… beszéli a nyelvedet.

– Ki vagy te? – kérded suttogva.

– Egy szövetséges – feleli a lény. – Az én népem a Földön él… már régóta. Mi védünk titeket. De azok, akik ezt a hajót irányítják… ők nem barátok.

A szavaid elakadnak. Ha igazat mond, ez mindent megváltoztat. Ki kell szabadítanod.

A ketrec ajtaján három szimbólum. Melyik lehet a helyes gomb? Egyetlen próbálkozásod van.